Rami Saari
Olyan helyen járni,
ahol még annyi sincs,
hogy enni adjak a bőrig ázott kutyának –
Tortuguero, Costa Ricardo –
a reggelim felét,
az egész rántottát.
Két kóborkutyát jóllakatni
a tiranai vasútállomáson:
fél csirke, mely korábban tyúk volt,
és még egy fél,
és még egy kevés.
Hosszú, meghitt beszélgetések
két tévelygő vándorral:
az egyik idegenlégiós akart lenni,
de meggondolta,
a másik a zavarodott pszichológusnő,
aki mindent akart, a kevésnél
valamivel többet.
Adni a férfinak, az egésznél valamivel többet,
a számtalan gyötört arcnak,
nekik is Buenos Airesben,
akik egyszerre mindent akarnak és semmit.
Mindig visszatérek a két kutyához,
Tajga és Lilika, a két szeretetre éhes,
Athénban és Jeruzsálemben:
Vég nélkül vándorolni távol és otthon,
a végéig, vég nélkül,
hátrahagyva
az elégedett állatot,
a véletlen boldogság sugarát.
Fordította: Uri Asaf és Marno János
(A szomjúság járványa, Kalligram, 2016)
HUNGARIAN POETRY translated by Saari to Hebrew
HUNGARIAN PROSE translated by Saari to Hebrew
Rami Saari’s page